Prológus

Sziasztok!

Tudom, hogy azt mondtam minden vasárnap lesz csak rész, de nem bírom ki, hogy ne írjak valamit. Tehát arra lehet számítani, hogy néha előbb hozom, vagy többet, vagy kevesebbet, mint amennyi "elő van írva".

És lenne egy önző kérésem is felétek; ha tetszik a prológus, akkor iratkozzatok fel, szóljatok a hasonló érdeklődési körrel rendelkező barátnőiteknek, hogy lássam jól csinálom-e, vagy inkább hagyjam a fenébe.

Előre is köszi xx

Prológus

*Lena Elisabeth Peazer*

-És ezennel a 2013/2014-es tanévet lezárom! -amin kimondta az a felfuvalkodott, idióta igazgatónk hatalmas őrjöngés tört ki az iskola udvaron.

Mint mindig a mi társaságunk a leghangosabb, és szinte hallani lehet, ahogy az ütődött kretének arra gondolnak milyen jó is lehet hozzánk tartozni. Mindegy, nem is akarom rájuk pazarolni az időm, inkább menjünk már inni. Nem hiszem el, hogy mindig valakire várni kell, most például Ritara...

-Minek vetted fel ezt a cipőt, ha nem bírod benne egész nap?! -értetlenkedtem, mikor átvette a mosdóban.

-Mert azt hittem bírom, és amúgy is tök szép. -magyarázott, mintha magától értetődő lenne.

-Jó, inkább gyere! -forgattam meg a szemeim, és felhúztam barátnőmet a földről.

Kint a srácok már nem bírtak magukkal. Megbontottak egy üveg vodkát, amit nem mellesleg Jonathan anyjának vettünk köszönet nyilvánítás gyanánt, amiért megengedte, hogy náluk bulizzunk a kimerítő évzáró után. Természetesen Ben nyitotta ki. Ki más lett volna?! Valószínűleg, ha nem lenne ilyen, nem is lennék együtt vele. Gyorsan abbahagytam a gondolkodást, és húzóra megittam körülbelül 4-5 felesnyire valót az üvegből.

***

-Megkeresem Bent! Egyébként, ha nem akarod, hogy ilyenekkel -mutattam a srácra- cukkoljanak, akkor menjetek szobára... -szóltam oda Ritanak.

Undorítónak találtam, ahogy az a lúzer a legjobb barátnőmet ujjazza egy kanapén, egy olyan házibuliban, ahová senki nem hívta, csak az apja befizette... Jézusom, de gáz. Ebből a szempontból szarok a magániskolák, mindenkinek van pénze és senkit nem lehet lefizetni...

-Jonathan, nem láttad Bent? -futottam oda barátomhoz, aki már tovább lépett Rita szintjén és egy szoba felé igyekezett egy elég helyes manökennel.

-Nem, de mintha feljönni láttam volna, talán a mosdót kereste.

Nem igazán értettem miért megy fel wc-re, ha lent is van mosdó. Ezerszer járt már a házban, csak nem tévedt el... Habár elég részeg volt. Vagy csak sokan voltak itt. 

Gondolataimat félbeszakítva felrohantam az emeletre. Megnéztem a wc-ket, a fürdőket, de sehol nem volt. Aztán beugrott, hogy biztos meg akar lepni, ezért bementem abba a szobába, amit mindig birtokba veszünk, ha itt vagyunk.

És ez most sem történt máshogy, csak éppen nem velem fetrengett meztelenül a franciaágy selyem ágyneműjében, hanem valami kiéhezett harmincas nővel. Jézusom, ez Jonathan anyja!

-Bocsánat a zavarásért, a barátomat keresem. De úgy tűnik rossz helyen, mert neki van ízlése. -mosolyogtam angyalian, mire odakapták fejüket.

-Bébi, én ezt nem így akartam... Csak megtörtént... -próbált mentegetőzni Ben.

-Semmi gond, nem szeretnéd ha beszállnék harmadiknak? -köptem oda a szavakat.

Kiviharzottam a szobából és egyből Jonathant kerestem, aki tuti valami eldugott helyiségben csinálja, azzal a szexi modellel, akiről azt hittem hetero... Na mindegy, elkalandoztam. 

Mindenhova benéztem, de sehol nem találtam, mikor valaki elkapta a kezem.

-Figyelj Lena, én nem szeretnék botrányt. Tudod, hogy milyen a férjem, sosincs itthon és valakivel el kell szórakoztatnom magam... -kezdte, de közbe vágtam.

-Úgy nézek ki, mint akit érdekel? Elárulok magának egy titkot; ha engem felhúznak, nem fogom annyiban hagyni. Először a fia tudja meg, aztán a média, és akkor majd a férje is értesül róla. Elképzelheti mennyire fog neki örülni. Szépen elválik, aztán maga az utcára kerül, én pedig minden egyes nap a szemébe fogok röhögni, hogy felfogja nem úszhat meg mindent. Egyébként sok boldogságot, de lenne egy kérdésem; hány fasz fér bele egyszerre a kitágult, pókhálós vaginájába? -mikor végeztem megint elővettem angyali mosolyom.

-Nagyon okosnak hiszed magad, ugye? De sajnos semmi bizonyítékod nincs rá. -mosolygott vissza rám ugyanúgy.

-És vajon kinek fog hinni Jonathan? Nekem, a legjobb barátnőjének, vagy a biológiai anyjának, aki ki akarta tagadni, amikor elmondta hogy meleg és soha életében nem figyelt rá?! Nehéz kérdés... Most pedig, ha megbocsát, lenne egy kis elintézni valóm.