1. fejezet

Sziasztok!

Mint ígértem vasárnap (is) van új rész. Remélem tetszett a prológus, meg maga a történet is. Az oldal megjelenítésekből ítélve kíváncsiak az emberek, és ennek nagyon-nagyon örülök.

Köszönöm srácok xx

1. fejezet

*Lena Elisabeth Peazer*

Egy hét telt el mióta szakítottam Bennel. Jonathan megkért rá, hogy ne mondjak semmit a médiának, mert nem csak hogy elválnának a szülei, de az apja komoly politikai tekintélye is megdőlne. Ebből az okból kifolyólag úgy döntöttem, hogy majd csak a választások után közlöm a sajtósokkal, hogy mi is történt azon a bulin. Jonathan azóta nálunk lakik, mert az apja nincs otthon, az anyja meg hát... ő az anyja. Szerintem ez elég indok a távolmaradására.

Az igazság az, hogy rettenetesen idegesít, hogy itt van... Állandóan a fürdőmben van, folyton pofázik a szerelmi életéről és ezzel nem is lenne baj, ha nem részletezné kivel, mikor, hogy... Mivel valahogy ki kell engednem a gőzt és apa nincs itthon, szerveztem egy bulit. Már csak a húgomat kéne eltüntetni, de nem hiszem hogy lelépne egykönnyen...

-Brokie... Apa nincs itthon, nem gondoltál arra, hogy Peter-nél aludj ma? -mentem be nyájasan húgocskám szobájába.

-De, de nem én, hanem ő alszik nálam. -válaszolt a laptopjából fel se nézve.

-Figyi, én ma bulit tartok, és nagyban megkönnyítenéd a helyzetet, ha elhúznál. -váltottam hangnemet.

-Jajj, Istenem... Nem hiszem el, hogy nem bírsz ki egy hetet bulizás nélkül! -forgatta meg szemét.

-Ki kell használni, hogy nincs itthon apa! -rántottam meg vállam.

-Ki is fogom... -kacsintott miközben kivett egy csomag óvszert az éjjeliszekrénye fiókjából.

-Nem mindegy neked hol dugnak meg?! -emeltem kicsit a hangerőn.

-Sokba fog ez neked kerülni... -egyezett bele végül.

***

-Szerinted ez kiemeli a szemem színét? -nézett rám Jonathan és egy farmer inget tett maga elé.

-Nagyon remélem, hogy ezt nem komolyan kérdezted... -válaszoltam teljesen ledöbbenve.

-Nem. -nevette el magát- Miért vagy mostanában ilyen furcsa?

-Szerinted?! Anyáddal csalt meg a pasim!

-Jó, mindegy. Ma majd szétcsaphatod magad... -"biztatott".

***

Szettem magamhoz képest egészen visszafogottra sikerült. Végül is, én vagyok a házigazda, tekintélyt parancsolónak kell kinéznem, nem?! Az emberek már gyülekeztek a földszinten, ahol az elmaradhatatlan welcome drink-ként felszolgált margarita-t szürcsölték. 9-kor kezdődik hivatalosan a party, most fél 9 van és már is legalább húsz ember felsorakozott a nappalinkban... azt hiszem jó esténk lesz.

Elvegyültem a barátaim és barátaim barátai közt, a zenét felhangosították, sötét lett és a fények is villódzani kezdtek. Mindenki állatira bepörgött, ivott -inkább vedelt-, és megpróbálta minél jobban érezni magát, amiben a könnyű- és nehéz drogok is a rendelkezésünkre álltak.

Borzasztóan ki tudnak kelni magukból a gazdag szülők gyerekei, amikor buli van. Az elvárásoktól és a sok színleléstől keletkezett stresszt itt vezetik le. Kik szexel, kik alkohollal és egyéb tudatmódosító szerrel. A lényeg, hogy egy ilyen elit házibuliban az lehetsz, aki csak akarsz, de a fiatalok többsége leginkább önmagát adja (ha már máshol nem tehetik meg).

Ilyesféle gondolatok cikáztak a fejemben, mikor a nappali bőrkanapéján ücsörögtünk. Mindenki teljesen be volt már tépve, ezért inkább csöndben, magunkba roskadva bámultunk üvegesen valamit vagy valakit. Az én választottam egy modell srác volt, aki már a negyedik lányt koptatja le miattam. Hogy honnan tudom, hogy én vagyok az oka?! Folyton velem szemez, és próbál magához hívni, de úgy érzem, mintha a lábaim ólomból lennének. Nem tudok felkelni.

***

-Erre van a szobám... -motyogtam és megpróbáltam minél dögösebben a fiúra pillantani- Egyébként, hogy is hívnak? -furcsálltam, hogy nem emlékszem a nevére...

-Daniel... De szerintem ne a szobádba, hanem egy wc-be menj... Elég sápadt vagy.

-Jól vagyok, nyugi. -estem neki a falnak- Ennél durvább dolgokat is túléltem már. -nevettem el magam.

-Milyen problémája lehet egy ilyen csajnak? -röhögött ki.

-Milyen csajnak?

-El vagy kényeztetve, bármit megkapsz, az életed tökéletes, pedig semmit nem tettél érte.

-Tökéletes?! Akkor figyelj csak ide! -kacsintottam rá és a dj pult felé vettem az irányt.

Amire az embereken keresztül verekedtem magam, felmásztam az ingatag lépcsőn és elmagyaráztam a dj-nek, hogy bejelentést szeretnék tenni, teljesen elfáradtam. De a célomat elértem, a srác lehalkította a zenét és a kezembe nyomta a mikrofont.

-Sziasztok srácok! Remélem tetszik a buli! -erre a mondatra nagy őrjöngés volt a válasz- Lenne egy bejelentésem, valaki vegye fel! -emeltem fel mutatóujjam miközben megpróbáltam nem lebukdácsolni az emelvényről- Egy hete a pasim, illetve ex-pasim, Ben és Jonathan anyja -mutattam rá barátomra- egy hasonló házibuliban kényeztettél egymást. Nyugodtan nyomjátok a Twitter-re, hadd tudja meg mindenki mekkora egy seggfej volt a pasim! Ja és ha nektek is van, akkor nehogy annak a repedt sarkú kurvának a közelébe engedjétek! Köszi, jó bulit! -visszaadtam a mikrofont és lemásztam.

Daniel felé tartottam, mikor Jonathan elkapta a kezem.

-Megígérted, hogy kussolsz! -ordított.

-Változtak a körülmények.

-Nem tudom elhinni, hogy mindig az van, amit te akarsz. Milyen körülmények változtak?! Valaki nem úgy ugrált, ahogy elvárod vagy mi?! Vedd már észre magad! Egy senki vagy, egy nulla! Átkozom a napot, amikor megismertelek. -köpte szavait és ott hagyott.

Nem tudott érdekelni. Akkor, ott, abban az állapotban semmi más nem érdekelt, csak hogy Daniel az ágyamba legyen már. Kicsit feljebb tűrtem a szoknyám, beletúrtam a hajamba és megpróbáltam még egyszer megközelíteni a fiút.

-Ennyire tökéletes az életem. -mutattam körbe- És asszem a legjobb barátom többet nem beszél velem, úgyhogy kell valami vigasz díj. -mosolyogtam rá kacéran és kigomboltam inge legfelső gombját.

-Lehet mégis meg kéne mutatnod a szobád... -mosolyodott el.