4. fejezet

Sziasztok!

A beígért rész meg is érkezett, de van egy rossz hírem. Jövő hétvégén nem hiszem, hogy tudok újat hozni, hét közben meg pláne nem, úgyhogy majd csak két hét múlva érkezik a következő.

Ne haragudjatok, jó olvasást xx

4. fejezet

*Lena Elisabeth Peazer*

A srácok viszonylag nyugodtan üldögéltek és nézelődtek. Fogalmam sincs hogy hívják őket, de borzasztóan irritáló az összes. A tipikus ha-nem-lenne-hajam-nem-néznék-ki-jól-srácok, és a stílusuk se túl eredeti, a számaikat meg hagyjuk is... El sem hiszem apám milyen ördögi tud lenni... volt kitől örökölnöm. 

Felléptem az emelvényre, s már indultak is az ismerős akkordok. Lana Del Rey-t énekeltem. Nem hiszem, hogy a fiúk ízlésének megfelelne. Talán ha nem tetszem nekik, akkor nem kell velük dolgoznom és akkor apa nem küldhet magánsuliba, mert nem az én döntésem volt. Zsenialitásom már az eget súrolja.

Miután vége lett a dalnak gyér taps töltötte be a hatalmas nappalit. Nem tudtam eldönteni, hogy azért hallatszik ilyen halknak, mert nem voltam jó, vagy mert kevés néző volt.

-Szia, mi vagyunk a One Direction! -jött oda hozzám egy göndör srác- Nyilván nagy rajongónk vagy -vigyorgott a pofámba.

-Hali, Lena! -intettem esetlenül- Nem vagyok a rajongótok -köptem oda és ott hagytam őket.

Kimentem a konyhába és a kristályüvegből egy jókora pohár whisky-t töltöttem magamnak. Azt hittem nem jönnek utána, de nem lett igazam. Levakarhatatlan banda...

-Igen?! -fordultam hátra.

-Be sem mutatkoztunk. -értetlenkedett az egyik.

-De. Ti vagytok a One Direction, én meg Lena. Vagy ezt hogy hívják Angliába?

-Vegyél vissza! -szólt rám apa, aki végig nézte az egész jelenetet- Bocsánat uraim, elég csípős nyelve van. Londonban ilyenkor elég szar idő van... -célozgatott sziszegve, mire megforgattam a szemem.

-Menjünk ki a nappaliba -erőltettem egy mosolyt magamra.

Leültünk a kanapéra, majd a fiúk már is egymást túlkiabálva próbáltak mesélni magukról. Ha akartam volna se tudtam volna megérteni mit magyaráznak, ezért inkább leállítottam őket. Ha már úgyis velük kell lennem, akkor legalább normálisan tudjunk kommunikálni.

-Ennek így semmi értelme. Kezdem én a bemutatkozást, aztán menjünk sorba, oké? -kérdeztem, majd hevesen bólogatni kezdtek- Szóval, Lena Elisabeth Peazer vagyok, 16 éves, és itt lakok apámmal és a húgommal. Anyám meghalt, ezért apám folyton Victoria's Secret modelleket kurogat. Ja, és ki nem állhatom a zenéteket. Ti jöttök. -mosolyodtam el angyalian.

Természetesen egyik sem mert megszólalni. Csodáltam is volna, ha még be akarnának mutatkozni. Nagyjából két percig ültek velem szemben teljes csöndben, ledöbbenve, aztán egy nagydarab pasas elvitte őket. Sajnos a nem-fogok-tetszeni-nekik-tervem nem jött össze, holnap délután 3-kor indul a gépünk.

*Harold Edward Styles*

-Hogy ez mekkora egy picsa... -bosszankodott a kocsiban Zayn- Mindegy, egyszer jó lesz megdugni -röhögte el magát, és csatlakoztak hozzá a többiek is.

-Normális vagy?! -néztem rá.

-Most mi bajod? -értetlenkedett.

-Meghalt az anyja! Az apja elhanyagolja! Szerinted mégis mi a faszért lett ilyen?! -emeltem fel a hangom.

-Nyugodj le, Styles. Ez csak egy ribanc, akinek mindent megad az apja és éppen talált kifogást a viselkedésére. Ne mondd, hogy te nem használnád ki! -vágott vissza.

-Komolyan rád sem ismerek Harry -lökött meg Louis- Sosem gondolkodtál azon, hogy egy csaj miért olyan, amilyen, csak megdöntötted.

Az út hátralevő részében még mindig Lena, és a megkaparintási terv volt a téma, de én inkább zenét hallgattam. Nem akartam hallani, ahogy Zayn és a többiek ecsetelik hogyan fektetnék meg. Bár azért nekem is lennének elképzeléseim...

Nem tudom mi van velem, igaza van a többieknek, sosem gondolkoztam ilyeneken. Talán azért mert látom benne a kihívást, vagy mert tudom, hogy a főnököm lánya... Na mindegy, inkább nem gondolkozok ilyenen, hiszen ott van nekem Katie.

***

-Hello! -intett nekünk Lena, mire mindenki visszaköszönt, de ő otthagyott minket.

-Hé, várj meg! -futottam utána.

-Mondd -lökte oda, de közben rám sem nézett.

-Hát csak gondoltam ülhetnél mellém a repülőn... -mosolyogtam rá.

-Egyedül szeretnék, bocs.

-Ö... Semmi gond... -mosolyodtam el kínosan.

Megértem, hogy nem bírja a zenénket, de attól még nem kell bunkónak lennie. Igaza volt a srácoknak, csak egy elkényeztetett ribanc. Úristen, mennyire vak voltam, azt hittem átlátok a kemény felszín alatt, közben meg nincs alatta semmi... Picsába.

-Mi van, Styles?! Nem jött össze a repülő-szex? -röhögte el magát Zayn.

-Ugyan, velem beszélsz. Hogyne jött volna össze?! -hazudtam.

-Komolyan?! -döbbent le Louis.

-Aha! -kacsintottam rájuk.

Na ebből hogy mászok ki?! Miért kell ilyeneket bekamuznom?! Bazd meg, bazd meg, bazd meg. Ha kiderül, hogy hazudtam sosem fog szóba állni velem Lena. A többiek meg ki fognak röhögni... Mibe keveredtél, Styles?!