Sziasztok!
Amíg iskola van nem hiszem, hogy lenne több "előre hozott-rész". Egyrészt, mert kollégista leszek és az internet gyorsasága vetekszik egy csigáéval és a szobatársaim se fognak békén hagyni, valamint nyelviskola és edzések sokasága, plusz napi 8 órával elég nehezen lenne kivitelezhető... Vasárnaponként igyekszem hozni, de ha netalántán sokat kell tanulnom, akkor lehet, hogy az is elmarad.
Előre is elnézést minden ilyesfajta hibámért, igyekszem kiküszöbölni.
Jó olvasást, iskola kezdést és ügyesek legyetek xx
3. fejezet
*Harold Edward Styles*
-Srácok, ma találkoztok a jövendőbeli előzenekarotokkal. Előre szólok, nem lesz egy fáklyás menet a kisasszony... -húzta száját Paul.
-Nem zenekarunk lesz? -értetlenkedett Niall.
-Hát lényegében, de. Vagyis... Lesz egy zenekar, meg a csaj, aki énekel, de nincs nevük... Értitek? -nevette el magát.
-Asszem... -döntöttem el oldalra a fejem.
-1 óra múlva indulunk a Peazer's Record tulajdonosához, légyszíves öltözzetek ki egy picit, és viselkedjetek! -nézett ránk szigorúan.
-Mindig viselkedünk! -kérte ki magának Zayn.
***
Mivel Paul ránk kényszerítette az öltönyt, úgy néztünk ki, mint egy csapat pingvin. A többiek jól érezték magukat. Liamnek nem volt félni valója, mert családi kapocs is fűzi ehhez az emberhez Daniele miatt. Szóval lényegében mindenki nyugodtan fogadta, hogy a Nagyfőnökkel fogunk találkozni. Én kicsit paráztam, hogy mi van, ha igazából csak ki akar rúgni, és semmiféle előzenekarról nem lesz szó... Lehet kicsit paranoiás vagyok...
Gondolataimat a kocsi ajtó csapódása szakította félbe, amikor megérkeztünk. Egy hatalmas villához hoztak minket a külvárosban. Minden fehér homokkő és üveg volt. A parkolóból egy lépcső vezetett fel a teraszra, ahonnan csodálatos kilátás nyílt egész Los Angelesre, beleértve a Hollywood táblát is. A teraszon egy többszintes, üvegfalú medence volt, természetesen jacuzzi-val kiegészítve. A házból egy falnyi üvegajtó nyílt a medence felé. Bent is minden modern, letisztult és minimalista volt.
Egy tárgyalóba vezettek. Fehér falak, sok posztmodern kép lógott a falon. Középen hosszú, sötét asztal, körülötte fehér bőr székek. Leültettek minket, majd Paul ott hagyott.
-Szerintetek dögös? -tette fel a mindenkiben megfogalmazódó kérdést Louis.
-Tuti valami negyven éves rock-ribi -röhögte el magát Niall- Harry, a vének a te specialitásaid! -vigyorgott rám.
-Milyen humoros vagy... -mondtam szarkasztikusan.
-Mi bajod? Nem szoktad ezeket magadra venni... -Fordult hozzám Louis, miközben a többiek még mindig a rejtélyes nő-témát feszegették.
-Nem tudom... Furcsa előérzetem van, meg összevesztünk Claudiaval.
-Ja értem. Biztos kibékültök, nagyon aranyos lány, és tudja, hogy mit veszítene, ha elengedne téged. -mosolygott rám és megpaskolta a vállam.
Ezért szeretem Louist, mindig tudja mit kell mondani. Már amikor először találkoztunk tudtam, hogyha van lesz legjobb barátom a bandában, akkor az ő lesz. Ő a legjobb ember, akit ismerek.
Folytattam volna az elmélkedést, de a Nagyfőnök belépett az ajtón. Le sem tagadhatná, hogy ő az. Sötét öltöny, hófehér ing, szürke zakó, tekintélyt parancsoló testtartás, sötét, ellentmondást nem tűrő tekintet.
-Üdvözlöm az urakat! -szólalt meg rideg, udvarias, de távolságtartó hangján- Paul benyújtotta a kérelmüket egy előzenekarra, amit készségesen elfogadtam, tekintve, hogy nem csak üzleti ügyeimet, de a magánéletemet is megkönnyítik, ha elfogadják a hölgyet -mosolyodott el mikor ránk nézett, de miután rájött, hogy nem értünk belőle semmit kiegészítette- Az előzenekaruknak két gitárost, egy dobost és egy énekest gondoltam, aki történetesen a lányom. Természetesen nem kell látatlanban elfogadniuk, azonban még ma szeretném, ha döntenének miután hallották, látták, és találkoztak velük. Ez így rendben van Önöknek? -kérdezte tárgyilagosan.
-Természetesen. -válaszolta a szószolónk, Liam.
-Akkor be is mutatnám a bandát, kérem fáradjanak velem.
A tárgyalóból a nappaliba vezetett minket, ahol egy kis emelvényen a zenészek már helyett foglaltak, kivéve az énekest. Amíg a királykisasszony meg nem érkezett körülnéztem a helyiségben. Hatalmas volt. Mint mondtam egy egész falnyi üvegajtó nyílott a teraszra. A kilátás eszméletlen volt. A falak itt is fehérek voltak, de egy díszkő-csík futotta körbe az egészet. L-alakú, kávé színű, bőr kanapén foglaltunk helyet, ami egy üveg dohányzóasztal mellett kapott helyett.
Mikor már nagyjából körbejártam szememmel az egész helyiséget megérkezett a lány. Gyönyörű volt. Barna haj, sötét barna szemek, alacsony, de mégis tökéletes alak. Lélegzetelállító látványt nyújtott. Le sem tagadhatta volna, hogy Peazer.
*Lena Elisabeth Peazer*
-Apa, te most szivatsz? A One Direction? Tudod, hogy gyűlölöm őket! -sziszegtem halkan.
-Tudom. Azért még sem nézhetek el mindent. Kell a büntetés is! -mosolyodott el gonoszan.
-Nem fogok énekelni nekik -vágtam rá tárgyilagosan.
-Akkor mehetsz is a magániskolába. Hová szeretnél; Londonba vagy Oxfordba?
-Gyűlöllek! -néztem rá szúrósan és elindultam az emelvény felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése